Vannak ilyenek is és olyanok is. A „hétköznapi ember” éleslátása egyébként sem új dolog: az elit (legyen bár gazdaságilag vagy akár intellektuálisan kimagasló helyzetben) egészen más világot él, mások a realitásai. A problémái nem jelentéktelenebbek, de merőben más természetűek, mint azoké, akik az átlagemberek életét élik. Az egészen más viszonyok más életvitelt, gondolati barázdákat követelnek meg. Éppen ezért sokszor nagyon torzan viszonyulnak a mások számára mindennapi problémákhoz, megoldási javaslataik vagy a helyzetértékelésük szokatlannak tűnhet. Néha csak többet látnak a rendszerből, de előfordul néha az is, hogy nem teljesen értik azt a világot, amelytől olyan távol élnek.

Érezhető egy törésvonal, mert a módos vagy más miatt elismert személyek tényleg elszakadhatnak a sokaságtól, baráti körük, ismerősi hálózatuk beszűkülhet. Ez figyelhető meg látványosabban, bár kisebb méretben például akkor, amikor rácsodálkozunk, hogy a közismert emberek, például televíziós személyiségek előszeretettel cserélgetik egymás között egykori párjaikat. Mert még egy ilyen, amúgy értékét tekintve nem kifejezetten magas pozíció is létrehozhatja saját szellemi börtönünket.